I am on a shaky bus right now noting down my ideas for this blogpost (I'm revolutionizing blogging). I am putting in writing my summer memories and experiences with the usual delay.
I cannot believe that it is fall already, which wouldn't be a problem clothingwise, but I can only associate it with homeworks, schoolbenches and "I-do-not-have-time-for-my-blog" period. This is why I'm writing these on the bus. How to make the impossible possible? I hope that the blogger app is not crappy at all.
This is all about my current creative process, in an offhand manner. But now is time to turn back to the actual theme, aka a little throw back time. I wish you a good time reading about my memories, having attached to them personal photos. :)
*****
Egy zötyögős buszúton írom az ötleteket ehhez a bejegyzéshez (épp a bloggolást korszerűsítem). A nyári emlékeimet szerettem volna elhozni nektek, de a szokásos fáziskéséssel.
Alig tudom elhinni, hogy beférkőzte magát az ősz a mindennapi életünkbe, ami öltözködés szempontjából nem is jelent problémát, azonban én csak az iskolával és a nincs-időm-a-blogra időszakkal tudom kapcsolatba hozni. Ezért írom ezt most egy buszon, miközben reménykedek, hogy a blogger alkalmazás nem olyan tré, mint ahogyan olvastam.
Ennyit az alkotási folyamatomról jelenleg, röviden. De itt az idő visszakanyarodni a bejegyzés eredeti témájához. Jó időtöltést kívánok az elményeim olvasásához, melyeket képsorozatok kísérnek. :)
The first place we visited was Szelindek, a little village where everybody is living an unruffled life. So is a family in a fortress -with a belltower- , on the hill above the village. This family took the responsability for maintaining it. This edifice is hundreds years old and it is falling gently in ruins. They have a vegetable garden in the inner fortress, chicken, goats, dogs and horses. We could also hear, while we were walking up and about, the song that was going on the radio. I imagine living there a subtle dream. Maybe in the future... who knows?
The next place we visited (before the Charles & Ron show, Feeric Fashion Week) was a glaciel lake, the Bâlea lake. The view during the whole journey was mesmerizing, I couldn't take my eyes off it. Although, I would have prefered discovering in its undisturbed, pristine wilderness. Inspite of having said that, I can only recommend you to visit Transzfogaras, the real treasures in the Romanian landscape.
*****
Az első hely nem más volt, mint Szelindek, egy kis falu, ahol mindenki zökkenőmentesen éli életét. Akárcsak egy család, amely a város feletti dombon elhelyezkedő várban lakik. A család viseli gondját ennek a látványosságnak, mely több száz éves és a teljes elromosodás határán van. A vár udvarán van zöldséges kertjük és különböző állatokat is nevelnek, mint például: tyúkokat, kecskéket és lovakat. Miközben megpróbáltuk felfedezni minden szegletét, hallhattuk a házból kiszűrődő rádióadást. Kicsit álomszerűnek képzelem el az életet egy ilyen helyen.
A következő cél egy glaciális tó volt:a Bâlea-tó. Egész kocsiúton arrafelé gyönyörű kilátásban lehet része az embernek az utazóülésen. Annak ellenére, hogy nagyobb élménynek tartottam volna a térség turistamentes meglátogatását, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer majd ejtse útba a Transzfogarast, mely Romániai legszebb tájai közé tartozik.
On
our way back to Sibiu, we made a stop at Kerc, to visit and old german
church, half of which is in ruins. It was beyond funny, because a local
woman didn't know where it is when we asked for the directions. Finally,
as you can see, we found our way to the target.
Thank you for following my little travel promises and I'll try to come up with a new blogpost as soon as possible. :)
*****
Úton Szebenbe, Kercen is megálltunk, ahol egy félig romos állapotban levő szász templomot látogattunk meg. Nagyon mókás volt, mivel egy helyi nénike nem tudta megmondta, hogy hol van. Végül csak eljutottunk erre a helyre.
Köszönöm, hogy követitek utazgatós kis ígéreteimet és megpróbálok egy újabb bejegyzéssel jelentkezni minél hamarabb. :)
