• Home
  • About

Pages

Powered by Blogger.

Her Little Promises

Fashion, traveling-aka sharing all the little promises made for myself, with anyone who stumbles over this blog

    This is a flash check in before posting the prolonged second part of the Photo Festival, next week. Until then, up to the extent of a few pictures I am going to present you my new hobby, the works of which I post on the new page.
     This new hobby is creating moodboards. These collages usually originate from a single image, found mostly on Tumblr or Pinterest, and I build up the final creation around it. The process inspires me, I get to know new artisits, I can experiment with new thoughts.
*****
   Ez csak egy villám bejelentkezés mielőtt még jövő héten posztolnám az elhúzódott második részét a Fotófesztiválnak. De addig is, néhány kép erejéig bemutatom az új hobbim, melynek munkáit egy nemrég létrehozott fülben, fogom nyilvánossá tenni.
    Ez az új hobbi, pedig a moodboardok készítése. Általában mindig kiindulok egy közösségi oldalon talált képből, rendszerint Tumblr vagy Pinterest, s a köré építem fel a teljes collaget. Feltölt mindig inspirációkkal ez az alkotási folyamat, új művészeket ismerhetek meg, új gondolatokkal kísérletezhetek.
    Besides these moodboards, I have also started creating photomontages. I have always been in love with the works of online montagers and one day drooling over some collages, I realised that I could put my enthusiasm into getting down to making my ownes. I won't post them on the blog, I am just creating for my own pleasure. I inserted my first creations down below, although they aren't a big fuss nor spotless. Though, I am very proud of them, but who wouldn`t be of what he self-accomplished.
    I hope you enjoyed this little sneak peek in what I am up to at the moment and don't forget to visit the Moodboards and Collages page every so often! Have a nice day, dear Blogreaders!:)
*****
    A moodboardok mellett, photomontage-okat is elkeztem összerakni. Mindig is imádtam az online photomontage művészek munkáit és egy napon mikor éppen ostobácska örömöm éltem ki a bámészkodásban, rájöttem, hogy ezt a lelkesedést belefektethetném a sajátjaim készítésébe. Nem fogom ezeket is felrakni a blogra, csak magamnak készítem őket. Az első próbálkozásaim belinkeltem alább, habár nem olyan tökéletesek. De én büszke vagyok arra, amit kihoztam belőlük, hiszen ki nem lenne a sajátjára.
     Remélem, tetszett ez a kis bepillantást az új hobbimba és ne felejtsétek meglátogatni a Moodboards and Collages oldalt néhanapján! Legyen szép napotok, kedves Blogolvasók!:)


Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
     Belatedly, -which would be a slight overemphasis, taking into consideration that this happened during autumn- I would like to share with you my memories about an interesting event, which I  stated prevously, took place during the fall in my town for the first time: the White Night of the Galleries (NAG). I experienced all this along my friends which made it more of a fun thing.
     Foremost, this is an art event which is aiming to create the bound between the younger generations of artists and the young-adults. Including my town, it was organized last year in ten Romanian cities. A lot of people at first hearing think that this is the night of the museums, but it isn't. In contrast to the latter mentioned, it is only one night, from six in the afternoon until 4 a.m.
I was taken aback by the number and sight of people who visited this event, because I didn`t expect all these generations to show up, from todlers to pensioners. All of them found something that excited their curiosity. For example macarons, in my case. :D The first we visited was the K'ARTE room, which is literally a little chamber, and it was the artist`s first show with this art gallery. People were sipping their wine while listening to the speech of the painter. It had such an amazing atmosphere and as we set off to the next location,the night fell on us.               
   *****

         Szeptemberben (jó nagy késéssel írok róla beszámolót) került első alkalommal megrendezésre a Galériák Fehér Éjszakája városkámban, amely délután hat órától fogadta az érdeklődőket hajnal 4 óráig. Sokan hirtelen a Múzeumok Éjszakájával társították, de igazán kevés köze van a kettőnek  egymáshoz.Egyszerre tíz romániai városban szervezték meg egyidőben, beleértve az én városom is. A NAG egy plasztikus művészeti program, melynek célja kapcsolatot teremteni kiállítóterek és a helyi  kortárs képzőművészek között, ezzel is támogatást nyújtva nekik. Barátaimmal vettem részt rajta, így még nagyobb mulatságnak kerekedett ki.
        Meglepett az érdeklődők száma,a sok generáció, totyogó kisgyerekektől nyugdíjasokig mindenki talált valami magánat valót. Én például macaront.:D Ugyanis, első állomásunk a K'ARTE terem volt, ahol egy bukaresti festőnő kiállítás megnyitójába csöppentünk.A hangulatot a következő képpel illusztrálnám: az emberek borukat szürcsölték miközben a művésznő beszédjére és képeire figyeltek. S mire innen továbbindultunk, már sötétség szakadt ránk.
     The places were very diverse: B5 Studio, galleries, a bastion and the room of a department store (Luxor). For example, one of the ateliers was  opposite my school and I haven`t even heared about it before. These venues were alternetive, some of the rooms were turned into studios full of personal objects that belonged to the artists, letting us have a glimpse in the process of making some art. It felt so intimate, if open, because they willingly answered any of our questions, such as the genre they create in. It was open to such a wide public, that we met a dog wandering and sniffing around the paintings and stands ( he was gifted even with scones and caress). Some of the exhibited artworks were created by students of the local art high school.
Evey artist had his own style,different colours and styles mingled, but it might have happened that the artwork didn`t see any kind of pigment.
*****
     A helyszínek igen sokrétűek voltak: B5 Studio, galériák, kisbástya és egy áruház üzlethelysége (Luxor). Vagy ott volt még egy az iskolámmal szembeni műterem, amiről tudomásom sem volt. Némelyik tér  alternatív volt, némelyik termet átalakították a vizuális alkotó időszakos dolgozó szobájává, tele személyes eszközeivel. Az egész intim volt és mégis nyílt, készségesen válaszolták meg kérdésinket (például, hogy milyen stílusban alkot). Minden érdeklődő számára nyitott esemény volt, még egy ismeretlen kutya is bemerészkedett, szaglászott az állványok, festmények között, majd jutalom pogácsát és simogatást is kapott. Voltak ezek mellett olyan alkotások is, melyeket a helyi művészeti iskola diákjai készítettek.
Minden művésznek megvolt a maga stílusa, színek, gondolatok, és technikák keveredtek, de megtörtént, hogy az alkotás nem  feltétlenül látott bármilyen nemű festéket.
   The venues, the city was full of those little house-alike chairs indicating the expositions. There was odd on out of the exhibitions, although all of them were special, because the onlooker could encounter with achitecture. In there, the room was lighted with red lamps and one wall was covered with a web of paper ships. Me and my friends took a lot of goofy pictures everywhere,but it is better for everyone if I do not post them on the blog.:))
*****
    A helyszínek, a város tele volt ház alakú székekkel, melyek a rendezvény egyfajta jelölői voltak. A kiállítások között volt egy kakukktojás is, habár mindenik különleges volt a maga módján, mivel ezen az építészettel lehetett találkozni. A terem piros fényekkel volt megvilágítva, az egyik falat pedig papír hajókból összeállított háló takarta el teljesen.
A barátaimmal mindhol készítettünk bolondos képeket, de úgy gondoltam jobb lenne azokat nem közzétenni ebben a bejegyzésben.:))
   And finally let me make mention of a few names, which have been meaningless to me as well at the beginning and they are well worth following, visiting their exhibitions:  Alina Csatlós, Simon Endre, Codruța Cernea, Szabó Csongor, Dorel Cozmaand many others.
   Hope you liked this little throw back time I have been planning for months, but I didn`t have time to write it.
    I wish for attending this event next year as well, presuming they will organise it again.:)
*****
    És végül hadd említsek meg néhány nevet, amik bár semmitmondóak lehetnek (én is így voltam ezekkel), de érdemes felfigyelni munkásságukra,esetleg elmenni kiállításukra, ha alkalom adódik : Alina Csatlós, Simon Endre, Codruța Cernea, Szabó Csongor, Dorel Cozma és még sokan mások.
    Remélem, hogy tetszett nektek ez a kis időkerék visszatekerés. Már ősz óta terveztem róla írni, s bár nekifogtam, sohasem volt időm befejezni.
    Alig várom, hogy majd jövőre is ellátogassak erre az eseményre, feltehetőleg, hogy megrendezik.:)
Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
    From the Global Goals Campaign back to my Holiday Diary which -unfortunately- I have to keep short and simple because in an hour I am supposed to be heading to a meeting for the child`s camp I am volunteering for next week. This means that the next post will be published only around the weekend.
    Szentendre is a small town just a few minutes far from Budapest and with a noticeable art-life and mothertown of many gifted Hungarian artists. It is not the first time that I visited Szentendre, but for now I was particularly interested in Chiharu Shiota`s installation entitled the Rain of Memories. It was very interesing, because on one part,during the whole day it was raining. On the other part, it was in an unknown way spiritual ( you only know if you experience it). 22 thousands of keys and thousand meters of red yarn. Huge numbers which are meant to symbolize us, our connection between us. I was just pondering how many keys we have at home and how many doors they intend to open. To visit the exhibition you don`t need to open any door, just to buy a ticket until amid October.
I was able to visit with the ticket another three exhibitions which featured works by the most well-known Hungarian ceramist, Kovács Margit and other painters, such as Ferenczy Károly and Czóbel Béla. Whose pictures are exhibited in the National Gallery as well. I could take pictures only in one gallery, becaue I hate snapping when room guards scowl at me, because apart from me there were one or two tourist staring at  artworks.
     Alas, I am running out of time, so I need to say goodbye till my next post! Have a nice day!:)
*****
    A Global Goals kampány után újra vissza beszámoló sorozatomhoz. Sajnos, azonban rövidre és  egyszerűre kell fognom, mivel hamararosan indulnom kell egy gyerektáboros megbeszélésre, ahol jövő héten fogok önkénteskedni, persze az azt is jelenti, hogy bejegyzés már csak a hétvége szárnytávolságában várható.
     Szenetendre egy kisváros, nem messze Budapesttől és egy említésreméltó művészélettel rendelkezik. Nem az első alkalom, hogy itt jártam, de most főképpen Chiharu Shiota Emlékeső installációjára voltam kíváncsi. Egy részről azért vállt érdekes emlékké, mivel az egész nap folyamán esett az eső. Más részről, egy megfogalmazhatatlan spiritualitást sugárzott (csak akkor tudja igazán az ember hogy miről beszélek, mikor saját maga tapasztalja meg szemeivel). 22 ezer kulcs és ezer méter hosszúságú piros fonal. Hatalmas számok, amelyek saját életünk és kapcsolataink szimbolizálják. Egyszerűen csak arra kellett gondolnom, hogy nekünk hány kulcsunk van otthon és hány ajtót nyitnak. Persze, a kiállítás megnézéséhez semmilyen kulcsra sincs szükség, csak egy jegyre október közepéig. A jeggyel még három kiállítást tekinthettem meg, bele értve a legnevesebb magyar kerámiaművész munkáit, Kovács Margitét, de nem hagyhatom ki Ferenczy Károlyt és Czóbel Bélát sem.
Csupán csak egy helyen tudtam készíteni képeket, mivel nem szeretek kattintgatni, mikor teremőrök figyelik minden pórusom elmozdulását.
      Húh, de most rohanok, mert elkésem! Legyen szépecske napotok!:)

Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés

          I was poked by curiosity  to visit Csontváry`s Exhibition. By the way, he is a Hungarian (post)expressionist. Who would not distinguish from the tree an animal on this picture The Lonely Cedar? It was queer to see it live, I was used to seeing it in colorful picture books. But it happened!  Except for his graphics each artwork gave me huge visual experience, however it was all about contrasts and the overall impact of  colors on the canvas. I did not make a picture of my favorite art piece, but I tell you that it was full of butterflies which looked like the insect preparations in the natural history museum. This was also the first time when I have written in the guestbook, but I could not resist. :)) I remarked that I really liked the color-explosion seen on each picture, in each room and I envy the job of the room guards, because they spend so much time between these beauties. And this is true... I recommend everyone to visit a display of Csontváry`s art.
          I am extremely happy that I finally managed to write a post on the blog. I started to think about how I can take my time to write even in the schoolbench. Hopefully, holiday is upon us and pinky promise I will not neglect.
 *****
           Szinte szeptemberig tekinhető meg a legtöbb Csontváry festmény így együtt Csíkszeredában. Egy hónappal ezelőtt a kíváncsiságtól hátulról bökdösve én is meglátogattam a múzeumot. 
Kinek ne jutna eszébe Magányos cédrus című képéről egy állat? Bizarr volt élőben látni, megszoktam, hogy mindig képeskönyvekből köszönt vissza. A grafikáit leszámítva - amikről nem is tudtam- mindenik kép élénk színélményt adott, pedig csak kontrasztokról és összhatásokról volt szó.A kedvenc képemen, amit nem sikerült lefényképeznem, pillangók voltak, de olyanok, mint a preparátumok, egy az egyben, mint amit a természetrajzi múzeum gyűjteményében látni. Ez volt az első alkalom is, amikor beleírtam a vendégkönyvbe,de egyszerűen nem bírtam megállni:)) Megjegyeztem, hogy nagyon tetszett a színrobbanás, amit láttam teremről teremre és irigylem a teremőrök munkáját, akik napokat töltenek itt a képek között. És ez így igaz... Ajánlom mindenkinek, hogy megnézze a kiállítást.
               Nagyon örülök,hogy végre sikerült írnom a blogra, hiszen eléggé elhanyagoltam. Már az iskolapadban is egyre arra gondoltam, hogy mikor szakíhatok időt írásra, de szerencsére nemsokára megkezdődik a vakációs visszaszámlálás és akkor nem lesz kimaradásom.Sőt.
Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés

         A copper engraving collection arrived in our little town from Budapest and I visited the exhibition. It wasn`t that noteworthy big, but there were exhibited art works of famous artists like Mantegna, Dürer and Hogarth.Unfortunately, I have never been impressed with these works, but I
was awed to resee a picture from my fine arts book:Saint Jerome in His Study. Sometimes it felt like they were surrealistic and dissymmetrical, but that`s the style. I prefer  paintings full of colours and life. Regrettably, the lightning was dull which you can see on the pics,but irrespective of this it was a good experience.        This post is this short sadly, but promise the next one will be longer and an outfit post! :)
*****
         Városkánkba érkezett egy rézmetszet gyűjtemény Budapestről, amelynek kiállítására én is ellátogattam. Nem volt valami számottevő nagyságú,de olyan híres művészek metszetei voltak kiállítva, mint Dürer, Mantegna vagy Hogarth. Sajnos engem sohasem nyűgöztek le a metszetek, de újra igazán megilletődtem, mikor az egyik képzőművészeti könyvemből viszontláttam egy képet a falon: Szent Jeromos házában.Sokszor természetellenesnek és asszimetrikusnak éreztem a képeket, de hát ez a stílus. Én sokkal jobban szeretem a színes képeket, amiken egyszerűen életnek indul minden. Sajnálatos módon a megvilágítás nagyon rossz volt,s ez a képeken is visszatükröződik,de ettől függetlenül a kiállítás jó tapasztalatszerzés volt.:)
        Ez a bejegyzés most ilyen kurtára sikerült,de ígérem,hogy a következő már hosszabb és outfites lesz, ha minden jól megy.

Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
       I know,I know we almost see the old year out,but seeing how many bloggers shared their experiences about Ludwig Goes Pop,I wanted too.Even though,I would like to start with the Leopold Museum or not after all. First,I want to tell you that being in Vienna I dedicated one day for visiting galleries and shopping, because I find the museums a bit exhausting and I needed a little halt. They are wearing,because you can`t find a place too sit or they are all occupied, because everyone wants too see Klimt`s worldfamous Death and Life painting. Now,I think I can start it. :D
The collection of the Leopold Museum is based mostly on Egon Schiele`s artworks(on of my faves). At the same time, it can be seen Kolo Moser`s works of the Art Nouveau and  Josef Hoffmann`s armchairs. Actually,I haven`t heard of them before,but this is another  thing why is good to visit museums: you can see and discover new things.
I really liked the panorama window, the view was very nice,however  the sky was margined by gray clouds.I usually buy audio guides for the exhibitions and the new apps for the phones are more practical and it is very comfy if you use headphones.
*****
           Tudom,hogy már lassan itt a Szilveszter s én még mindig a nyári élményeimről írok, de annyian írtak tapasztalataikról a Ludwig Goes Popról,hogy szükségét éreztem,hogy én is írjak róla. 
Ámbár,én mégis a Leopold Múzeummal kezdenem,de nem is. Először azt kell elmondanom, hogy bécsi ottlétünk során egy napot gallériavizitekre szenteltem és vásárolgatásra,mivel szerintem a múzeumlátogatások elég fárasztóak,s egy kis pihenésre is szükségem volt.Fárasztóak, mert van, hogy termeken keresztül nem találsz ülőhelyet,s ha találsz is mind foglaltak,mert Klimt világhíres Tod und Leben képe köré tömörült minden ember. Most már szerintem bele is vághatok.:D
A Leopold Múzeum gyűjteménye főleg Egon Schiele munkáin alapszik( az egyik nagy kedvencem). Ugyanakkkor, más híres bécsi műhelymunkák is megtekinthetőek,például Kolo Moser szecessiós képei és Josef Hoffmann karosszékei. Igazából az ők nevükkel nem találkoztam azelőtt, dehát ez a jó a múzeumjárásban : sok új dolgot látsz és fedezel fel.
A panoráma ablak az egyik nagy kedvencem volt, hiszen a kilátás igazán bámulatos volt, bár az eget sötét felhők szegélyezték. Mindig szoktam a tárlatokra venni audio guidot, aminek az új telefonra letölthető formája sokkal praktikusabb és ajánlom a fülhallgatók használatát,mert szerintem így kényelmesebb.

       
           As I entered in the mumok I stepped a  half century forward. I hadn`t liked pop art before,but seeing them live I became fond of them,nay Roy Lichtenstein became on of my favorite artists. The fine arts were very attached to music,you could hear some pieces of music in the audio guide and there were vynils and pictures about iconic artists.
           During my museum visits I always collect some brochures and while I was writing this post they were all in front of me. I also like the museum shops,however they are pretty expensive, but I bought a very few things in the mumok.
             I can recommend these collections for everyone, even if you are not a big artlover, because each work of art provides an insight in "something else".Nevertheless, be careful with the marked lines in front of the pictures,because I always outstep them and I get rebuked...
       
           As I understand it,Ludwig Goes Pop+East Side Story can be seen in Budapest for a little while.
 *****
           A mumokba belépve előreléptem egy fél évszázadot.Azelőtt nem kedveltem a pop-artot annyira,de most mégis élőben látva ezeket a munkákat valahogyan megkedveltem,sőt Roy Lichtenstein az egyik kedcenvem lett. A gyűjtemény kapcsán a zene és a festészet egybeforrt, mivel sok lemezborító volt,valamint sok kép ábrázolt ikonikus előadókat ,s az audio guidokon pedig megszólalt nem is egyszer egy-egy zenedarab.
        A múzeumlátogatások során mindig begyűjtök néhány brosúrát.Most is,amíg írtam ezt a bejegyzést, itt előttem hevertek az asztalon.A múzeum shopokat nagyon szeretem, bár nagyon drágák. Főleg a mumok boltja volt a legvagányabb,be is szereztem egy fekete vászontáskát, amin azt írja: concept.
          Mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a tárlatokat, amennyiben nem nagy művészetkedvelő akkor is, mivel minden kép betekintést enged valami "másba" is.Mindazonáltal, figyeljetek oda, mert van,hogy a kép előtt van egy közeledési határvonal,amit én általában nem szoktam észrevenni, ezért mindig rámszólnak ...

          Ha jól tudom,a Ludwig Goes Pop+East Side Story jelenleg Budapesten tekinthető meg egy rövid ideig.





Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
Older Posts

About me

About Me


Hi! I am a small town girl full of promises made for herself. This blog is one of them. I hope it will inspire you. Enjoy reading!

Follow Us

  • Bloglovin
  • facebook
  • Instagram

Categories

accessories art autumn back to school baking beauty blog blogger breakfast Budapest campaign decoration DIY fashion fashion week flowers haul holiday inspirational interview lifestyle new year outfit recipe review sightseeing spring summer travel winter zine

recent posts

Sponsor

Facebook

Blog Archive

  • ▼  2018 (12)
    • ▼  September (2)
      • My Kanken Review
      • Scarves up
    • ►  August (3)
    • ►  July (1)
    • ►  April (2)
    • ►  February (1)
    • ►  January (3)
  • ►  2017 (38)
    • ►  December (3)
    • ►  November (1)
    • ►  October (3)
    • ►  September (2)
    • ►  August (4)
    • ►  July (5)
    • ►  June (3)
    • ►  May (3)
    • ►  April (4)
    • ►  March (3)
    • ►  February (3)
    • ►  January (4)
  • ►  2016 (48)
    • ►  December (6)
    • ►  November (3)
    • ►  October (5)
    • ►  September (4)
    • ►  August (5)
    • ►  July (4)
    • ►  June (2)
    • ►  May (3)
    • ►  April (5)
    • ►  March (4)
    • ►  February (4)
    • ►  January (3)
  • ►  2015 (28)
    • ►  December (7)
    • ►  November (4)
    • ►  October (3)
    • ►  September (4)
    • ►  August (6)
    • ►  July (4)
Facebook Twitter Instagram Bloglovin

Created with by ThemeXpose