herlittlepromises.blogspot.com Web analytics

November 19, 2017

Glitter'n Pink


    Hey-ho! I'm back after another long break with this outfit post.  You can tell from the post's title that I am a big devotee of pink and glitter. Pastel pink clothes and sparkly glitter accessories are the most sought-after by me. Although, I still haven't got  silver glittered high heeled booties. Anyway, if you like being in glittery mood, then you should listen to Glitter by Say Lou Lou. (I might have used the word 'glitter' too much in this single paragraph :D.)
Opening  a parenthese here: Do you know cheap fashion books? I'm  really big on this question. I'm looking for some juicy fashion themed books, but everything, I would put in my basket, is beyond my budget. I'm not referring to those strongly built coffee table books, you can only find in high fashion stores. For example, I looked up a book had previously seen in a Dior shop, and I was more than a little startled by its price tag. You would either, I reckon. Right now I am on the verge of buying It by Chung Alexa, but it's still more than I would like to invest in. How is it that the german version of this book is cheaper the the english one ? How?!
Closing the parenthese.
*****
    Egy jó hosszú szünetelés után, jelentkezem egy outfit bejegyzéssel. Már a címből is lehet látni, hogy élek-halok a pasztell rószaszín ruhákért és a csillámos kiegészítőkért. Habár, egy csillámos magassarkú bokacsizmával még mindig nem sikerült teljessé tennem a listám. Mindegy is. Ha pedig még csillámosabb hangulatba akartok merülni, akkor hallgassátok a Glitter című dalt a Say Lou Lou-tól. (Meglehet, ebben a bekezdésben túl sokszor használtam a csillám szót :D .)
Megnyitok egy zárójelt itt: Ismer valaki olcsó divatról szóló könyveket? Most nagyon foglalkoztat ez a kérdés. Valami frappáns divattal kapcsolatos olvasmányra vágyom, de mindenik könyv eddig a költségvetésemen túl mutat. Nem vaskos divatkönyvekre gondolok, amelyeket -például- a legnagyobb márkák boltjaiban láthatsz. Mert egyszer egy Dior üzletben látott után néztem, és bizony az ára szinte a felhőket súrolta. Egyelőre, Alexa Chung It könyvével szemezgetek, de azt még mindig nem értem, hogy miért olcsóbb a német fordítása, mint az angol?
Zárójelt bezárom.







   On that day I had with me my glittery crossbody bag. It was the first time that I was wearing it. It was love at first sight, if we can say that love at first sight exists. I like it, because it's smart and casual, it can update any boring outfit. Namely, this outfit consisted of a pastel pink hat, wollen T-shirt and a black midi plisse skirt, which also has sparkly effect in its material. I didn't have my dream glittery boots, so I had to stick with my simple black ones. It was a fairly warm day, but elsehow I would have chosen to wear a gray pullover or sweatshirt with this skirt.
    Hope you liked this post and if you have any good fashion book recommendations let me know in the comment section down below! Have a nice week and don't forget to sparkle all day! :D
*****
  Azon a napon épp a csillámos kereszttáskám viseltem. Szerelem volt első látásra, már ha létezik egyáltalán ilyesmi. Könnyű döntés volt megvenni, hiszen gond nélkül kiegészít bármilyen minimalista szettet, nincs is szükség ékszerekre. Az outfitem további része egy pasztell rószaszínű kalapból, rövid ujjúból és egy plisszírozott szoknyából állt, amelyben fényes szálak vannak. Nincs csillámos bokacsizmám, így a feketémnél kellett maradjak. Elég szép idő volt, de máskülönben egy szürke pulcsit találtattam volna a szoknyával.
   Remélem, hogy tetszett a bejegyzés és ha van valami jó divat könyv tanácsotok, akkor írjátok meg kommentben! Kívánok nektek egy szép hetet és csillogjatok egész nap! :D



October 22, 2017

Photodiary from NAG


  What my usual autumnal Friday night looks like? I wrap myself up in a cosy blanket, I make a ginger tea in the biggest mug I can find at home and I lay back on my swivel chair while watching a movie. (By the way, the last movie I saw was Last Year in Marienbad, and it so beautifully composed, barring the challenges to understand the shots and the characters, that I can only recommend it to you.) Of course, it is good every now and then to have a change of scenery, something to write about on the blog. This "something" was the White Night of the Galleries or NAG. If you had been following my little promises this time last year, you might have seen a similar post, because this was my second time. There was newness and déjà-vu at the same time.
*****
  Hogy milyen egy megszokott őszi péntek estém? Beburkolózok egy kényelmes takaróba, gyömbéres teát szürcsölgetek az otthon található legnagyobb bögréből, miközben filmet nézek. (Amúgy utóljára a Tavaly Marienbadban című filmet néztem meg, amelyet, a karakterek és a vágások összetettsége ellenére is, csak ajánlani tudok.) Persze, néha jó egy kis változás, valami, amiről akár írni is lehetne a blogra. Ez a "valami" a Galériák Fehér Éjszakája, vagy  rövidítve NAG, volt. Hogyha tavaly ilyenkor is követtétek kis ígéreteimet, akkor találkozhattatok egy hasonló bejegyzéssel, mivel ez a második alkalom, hogy ellátogattam. A déjá-vu keveredett az újdonságélménnyel.


    Just to set the record straight for those who don't know what the NAG is, or they are too lazy to scroll back on the blog, or indifferent to look up for it on Google: it is similar to the Night of the Museums, but this is a fresh approach to art. I don't know whether this program exists abroad under the same name. All the same, it is organised in many Romanian cities, including the town where I live.
   This new approach wants to make visitors and galleries grow closer and to get them know the local painter colony. What this initiative make so special are the alternative venues, such as a bastion. Those who are interested can sneak in the ateliers, they are given a warm welcome by the artists and can ask questions, if they have any. All these people have varying visions, style unlike any other's and each of them works with different materials. For example, we saw ceramics and the facade of a building in the first phases. Oh, and a few sculptures exhibited in public spaces.
I think it is very important to always name a few artists, at least this was one of the target points of NAG, to stick for the local  painters, sculptors, such as  Dorel Cozma, Maria Bucur, Ágnes Evelyn, Gyarmathy János and many others.
*****
  Azoknak, akik esetleg nem tudnák, hogy mi is az a NAG, vagy lusták rákeresni a Google-ben: hasonló a múzeumok éjszakájához, egy friss megközelítése a művészeteknek. Abban már nem vagyok biztos, hogy külföldön is ugyanezen név alatt megy. Mindenesetre, Románia sok városában kerül megrendezésre, akárcsak városkámban.
  Ennek a megközelítésnek a célja a helyi alkotó kolónia megismertetése a látogatókkal és egy jó kapcsolat létrehozása. Ami érdekessé teszi, az a helyszínválasztás. Ilyen például a vár bástyája. A  kíváncsiak bekukkanthatnak az alkotóműhelyekbe, ha van kérdésük, felrakhatják azokat. 
A művészek stílusa, szemlélete különböző, akárcsak az anyaghasználatuk. Így láttunk kerámia tárgyakat, köztéri szobrokat, de egy homlokzat díszét is kezdeti fázisaiban.
Fontosnak tartom itt néhány művész nevét megemlíteni, végülis ez volt a NAG lényege, a helyi művészeket megismertetni: Dorel Cozma, Maria Bucur, Ágnes Evelyn, Gyarmathy János és még sokan mások.




   Nowadays I try to bring my camera everywhere with me, because you never know when you see a moment you would like to catch. It happened to me a lot of times that I had lost an opportunity and after that I was extremelly sorry. Therefore, from now on there will be a lot of photodiaries on the blog! :D
  For the next time I'm planning a different blogpost, so get ready, because in my next Blogger Lookout my interviewee will be nobody else but Emma Istvánffy from http://iemmafashion.com/ ! But until then have a large cup of tea and a beautiful autumnal day!:)
*****
   Mostanában próbálom mindenhova magammal vinni a fényképezőgépem, mivel sohasem tudhatja az ember, hogy hol találkozik a megragadható pillanattal. Már túl sokszor történt meg velem az, hogy elment mellettem az a bizonyos pillanat, amit meg is bántam. Így aztán ne csodálkozzatok, ha sok fényképnapló bejegyzés lesz a blogon! :D
   A következő alkalomra más poszttal készülök, szóval készüljetek fel, mivel a Blogger Lookout sorozatban nem más lesz a meginterjúvolt, mint Emma Istvánffy, a http://iemmafashion.com/ írója! De addig is, vegyetek a kezetekbe egy hatalmas bögre teát és élvezzétek az őszt! :)

October 05, 2017

Photodiary from Cluj


  The other day I logged in my inbox, and besides my usual Bloglovin newsletters, there was waiting for me an e-mail sent by an unknown individual. I won't reveal his identity, but I hope that he is reading this. The e-mail had arrived weeks ago, but I never expect to get anything on my blog's e-mail. I cannot name it as a fan mail, but the positive feedback is always showering me with happiness. My surprise was even bigger when I saw that it had been written by a boy. This is one of the things that make me sacrifice a few hours each day to my blog. :)
*****
   A napokban beléptem a blog postafiókjába és mivel a Bloglovin-os hírleveleken kívül nem igazán szoktam kapni egyebet, most sem számítottam másra. Azonban, ott volt egy, nem Bloglovin-os, ismeretlen névvel rendelkező feladó, akit most nem fogok felfedni, de remélem, hogy ő is olvassa ezt a bejegyzést. Az e-mailt már hetekkel ezelőtt kaptam, s innen is látszódik, hogy nem szoktam belenézni abba a postaládámba, mivel nem reménykedek újdonságokban. Minden bizonnyal túlzás lenne ezt rajongói levélnek nevezni, de minden alkalommal nagyon jól esik a pozitív visszajelzés. Még nagyobb meglepetést okozott, hogy az üzenetet fiú írta. Na, az ilyen dolgok bírnak rá arra, hogy a mai napomból is áldozzak néhány órát a blogra. :)


   I decided to start a new blogpost series, a photodiary with longer or shorter narrations. In the first episode I am bringing to you photos from Cluj Napoca's streetlife. I cropped a few pictures, I gave a pink background to one of it and  I mixed the pieces of a picture, very similarly to a puzzle.
Although the weather was gloomy, different styles and genres were mixed on the streets. I'm talking not only about people, but about architecture as well, seeing modern buildings near sooty chimneys. This is what I tried to show you on my pictures.
On one of the forenoons, I went on a walk to take a few street photos of places burnt into my memory, when we were heading to our accommodation. I mostly liked the graffities, for instance: What do you do in an apocalypse?, Vandal by Nature, Artist by Work ,but there were some others filled with political meaning too. A good deal of this wall art repeated itself here and there, but only in that quarter.
*****
   Úgy gondoltam, hogy egy új bejegyzéssorozatot indítok, melyben a fotónaplóm fogom rögzíteni rövidebb-hosszabb narrálással hozzá. Az első ilyen naplóm képei Kolozsvár utcáin készültek, színtelenül borús napokon. Néhány képet felvágtam, van amelyik rózsaszín hátteret kapott, míg egy másik képdarabjait összekevertem. Pont ez az összekeveredés volt jellemző az utcákon uralkodó stílusokra is, s itt nemcsak az emberekre gondolok, hanem a házak építeszeti stílusára, mivel voltak modernebbek, de megfeketedett kéményűek is. Ezt próbáltam néhány kép erejéig is megörökíteni.
Egyik délelőtt elmentem néhány utcafotót is készíteni a szálláshelyünkhöz útbaeső helyekről, sarkokról, falakról, amelyeket már akkor kiszemeltem, amikor először elmentünk melletük vagy inkább ők mentek el melletünk. Leginkább a falakon levő feliratok tetszettek, mint például: Te mit csinálsz az apokalipsziskor?, Vandal by Nature, Artist by Work , de voltak politikai töltetűek is. Sok ezek közül meg-megismétlődött a házfalakon, de csak abban a kerülteben láttam őket.







  The streets of Cluj Napoca are full of teahouses, pubs and bars and it is one of those few Romanian  cities where one can find at least one third wave coffee shop. I discovered a waffle shop, called Litchi, from which I bought waffle with nutella. I'm very proud of myself, because I could wait until dinner without eating it. :D After dinner a few of us went to a local, the name of which was Cocktail Lab Bistro. This is the place where everybody can grow closer with science, namely chemistry. Drinks were served in test tubes and in beakers. On the walls were scribbled formulas, the tables top were folded with X-rays and periodic table wallpaper was applied on the walls of the loo. It wasn't as frightening as it sounds. We wouldn't mind spending our saturday nights this way with chemistry.
   I hope you liked this new type of blogpost and if you happen to be wandering on the internet next week, peek in for a new blogpost! :)
*****
  Kolozsvár tele van beülős helyekkel, Romániában a közé a kevés város közé tartozik, ahol akad legalább egy újhullámos kávézó. Az utcák  hangulatos teázóktól, kultúrlokáloktól, bistroktól és puboktól nyüzsögnek. Ilyen szinten én a szombati napom gofrizással kezdtem a Litchinél, ahol a csempepadlóborítás olyan igazi #fromwhereistand volt. Itt elvitelre vettem nutellás wafflet és elégedetten jelenthetem ki, hogy kiálltam a próbát,s vacsoráig egy falatot sem ettem belőle. :D Vacsora után pedig néhányan elmentünk egy Cocktail Lab Bistro  nevű helyre, ahol még az is megszeretheti a kémiát, aki egyébként, ha teheti, elmulasztja ezt az órát. Az italokat kémcsövekben, főzőpoharakban  és bunsenállványokkal szolgálták fel. A falakra képleteket firkáltak, az asztallapon röntgenképek voltak és a mosdó periódusos rendszerrel volt kitapétázva. Nem volt olyan ijesztő, mint ahogyan hangzik. Így mindannyian töltenénk a szombat estéinket kémiázással.
   Remélem, hogy tetszett ez a kissé újabb típusú bejegyzés és ha netalán a neten erre sétáltok egy hét múlva, nézzetek be egy újabb bejegyzésért! :)