Csontváry Exhibiton

by - 6:21 AM


          I was poked by curiosity  to visit Csontváry`s Exhibition. By the way, he is a Hungarian (post)expressionist. Who would not distinguish from the tree an animal on this picture The Lonely Cedar? It was queer to see it live, I was used to seeing it in colorful picture books. But it happened!  Except for his graphics each artwork gave me huge visual experience, however it was all about contrasts and the overall impact of  colors on the canvas. I did not make a picture of my favorite art piece, but I tell you that it was full of butterflies which looked like the insect preparations in the natural history museum. This was also the first time when I have written in the guestbook, but I could not resist. :)) I remarked that I really liked the color-explosion seen on each picture, in each room and I envy the job of the room guards, because they spend so much time between these beauties. And this is true... I recommend everyone to visit a display of Csontváry`s art.
          I am extremely happy that I finally managed to write a post on the blog. I started to think about how I can take my time to write even in the schoolbench. Hopefully, holiday is upon us and pinky promise I will not neglect.
 *****
           Szinte szeptemberig tekinhető meg a legtöbb Csontváry festmény így együtt Csíkszeredában. Egy hónappal ezelőtt a kíváncsiságtól hátulról bökdösve én is meglátogattam a múzeumot. 
Kinek ne jutna eszébe Magányos cédrus című képéről egy állat? Bizarr volt élőben látni, megszoktam, hogy mindig képeskönyvekből köszönt vissza. A grafikáit leszámítva - amikről nem is tudtam- mindenik kép élénk színélményt adott, pedig csak kontrasztokról és összhatásokról volt szó.A kedvenc képemen, amit nem sikerült lefényképeznem, pillangók voltak, de olyanok, mint a preparátumok, egy az egyben, mint amit a természetrajzi múzeum gyűjteményében látni. Ez volt az első alkalom is, amikor beleírtam a vendégkönyvbe,de egyszerűen nem bírtam megállni:)) Megjegyeztem, hogy nagyon tetszett a színrobbanás, amit láttam teremről teremre és irigylem a teremőrök munkáját, akik napokat töltenek itt a képek között. És ez így igaz... Ajánlom mindenkinek, hogy megnézze a kiállítást.
               Nagyon örülök,hogy végre sikerült írnom a blogra, hiszen eléggé elhanyagoltam. Már az iskolapadban is egyre arra gondoltam, hogy mikor szakíhatok időt írásra, de szerencsére nemsokára megkezdődik a vakációs visszaszámlálás és akkor nem lesz kimaradásom.Sőt.

You May Also Like

0 megjegyzés