• Home
  • About

Pages

Powered by Blogger.

Her Little Promises

Fashion, traveling-aka sharing all the little promises made for myself, with anyone who stumbles over this blog


If you go on reading this post, you'll find out that it turned out to be something different to any other writing of mine on this blog. So what is this about? I am in love with many peculiar things, and old buildings with handrails are one of them too. I tried to express my adoration through photographing them. Surprisingly, the residents cared the least amount of what I was I doing there. What's more, one of them waved me that I should go on an upper floor.

I planned this blog post to be a narrative approach to the pictures, a little slow down before autumn. No definite introduction, climax or epilogue. A  relatively short paragraph on its own, just as it is.

Bruised by the time, buildings were looking at the visitors, while one could see the sadness in their window eyes. Whereas, residents were living their everyday life, with a slow rhythm. The main street was loud with the giggles of people eating out while hiding their emotions behind the menus. Further, the sounds were amplified by some noisy tourists. But otherwise, the yard was silent, making the life of the main street appear to be a distant memory. On the staircases you could only hear the heavy steps of blocked heels, the only sound interrupting the vast silence. The clothesline was full of drying clothes and bawdy underwear, the color of which was faded by the midday sun. At this time of the day, the clothes, hung by clothes clips, were giving shadow to the neighbors of the lower floor. The entrance doors were fling opened, tempting me to look in through the organza curtains, put up against the flies. The rooms reminded me of my grandparents home: kitchen furniture from the Communism, rag carpets, wall hangings and damask tablecloth. 
There was no movement in the air, and the residents didn't move either. The timelessness could have been brought forth by muggy summer, that was alleviated by the warm summer breeze, or this was only imagining.
*****

Ez a bejegyzés kicsit más lett, azokat a képeket hoztam el nektek, melyeket még Szebenben készítettem. A főutcán sétálva akadtam rá ezekre az épületekre, már-már minden nyitott kapujú udvarra bemerészkedtem. Ha pedig közeledett egy lakó, próbáltam természetesen viselkedni. De, mint később kiderült, egyáltalán nem nyugtalanították őket a bámészkodók. Mi több, egy idősebb bácsika heves kézmozdulatokkal mutatta nekem, hogy még egy fentebbi emeletre is fel lehet jutni.

Rajongok a gangos házekért, és ezt a szenvedélyem éltem ki közvetetten fényképezésükkel. A kísérő szövegen keresztül a hangulatot szeretném közvetíteni. Bejegyzés egy lazítós nyári délutánhoz, melynek élvezzétek ki minden pillanatát, hiszen hamarosan belépünk az őszbe!

Az időtől mardosott épületek szomorúan néztek vissza a betévedőkre, miközben a lakók vontatott mindennapjaikat élték. A főutca kényelmetlen kövein zsibongva járkáltak fel-alá a külföldiek, egyesek hangosan nevetgéltek a vendéglők ernyőinek árnyékában, míg a menülap mögé rejtették arcuk. De különben, az udvarokra nem hallatszott be annyira a városi élet igazi lármája. A lépcsőházak is élettelenek voltak, csupán a tömbsarkak tompa kopogása törte meg néha a visszhangzó ürességet. Idomtalan lépcsőfokok tekeregtek fel akár a második emeletre is.  Az erkélyen, kifeszített szárítókötélre felcsíptetett ruhák és szemérmetlen alsóneműk színé kifakították a déli nap sugarai. Ugyanakkor, ezekben az órákban, az alsó szomszéd elrejtőzhetett a teregetnivalók árnyékába. Az bejárati ajtók tárva-nyitva álltak, s legtöbb helyen mintás organza függönyök voltak odaszögelve az ajtófélfához, a legyek ellen. Néhány helyen elég vékony volt a függöny vagy nem volt ügyelve odahúzva, így bárki beleskelődhetett. Konyhabútorok a kommunista rezsim idejéből, kopott padló rajta rongyszőnyegek, vetett ágyak, konyha asztal damaszt abrosszal és falvédők. Mintha csak a nagyszüleinkhez mentünk volna látogatóba.
Alig mozdult a levegő és alig mozdultak az emberek. Ezt időtlenséget rá lehetett hárítani a fülledt nyárra is, amit csak a meleg szél enyhített egyszer-egyszer, vagy egyáltalán nem.



















Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés

My feeric-journey is just about to continue if you are ready. And, in case, you would like to hear more from this event, you can read a whole article about Feeric Fashion Week on https://uptostyle.co/feeric-fashion-week/. I was there, in the first place, as the representant of UPTOSTYLE. However, I would like to share with you the presentations that were left out of the main article. The motive of which is that each
collection had its spark, putting on centerstage various styles. Styles being mentioned, the last day started with an haute couture show...

This time last month -more or less- it was the last day of FFW. It was quite a stretch of time ago, but I can still recall a brand I got acquainted with: Cindyalan. My soft spot is haute couture shows. There is something magical about these whimsical dresses made for special occasions. Its charm is vested in that single occasion it is made for and in the excitement of wearing a dress, unlike any other gown. This makes girls feel special. The Cindyalan dresses had a flare of sensibility owing to the beadwork, embroidery, tiered skirts and because of the soft tulle or organza. I had two personal favorites. The first one was a short bridal dress, one of a kind since we mostly meet long wedding dresses. The second one was the closing gown, which had an intricate bead embroidery, reminding me of colorful fireworks up on the dark evening sky. But the other gowns were head-turning too, so the public had a little warm-up for the following shows.
*****
Ha készen álltok, már folytatom is ott, ahol az előző divathetes bejegyzésem félbehagytam. És, ha még ennél is többet szeretnétek olvasni erről az eseményről, publikálásra került angolul és magyarul is egy cikk az UPTOSTYLE-on. Hiszen elsősorban mint a magazin képviselője vettem részt a FFW-en. Sajnos, a cikkbe nem sikerült minden bemutatót bele zsúfolni, viszont én minél többet szerettem volna veletek megosztani. S ha már itt tartunk, az utolsó nap első show-ja a haute couture világába repített mindenkit...

Bár mindez egy hónapja történt, pontosan vissza tudok emlékezni a Cindyalan kollekciójára. Az egyik gyenge pontom épp a haute couture, így szó sem lehetett róla, hogy lekéssem. Van valami varázslatos ezekben a ruhákban.  Erre érvelhetünk azzal is, hogy egyszeri és különleges alkalmakra készülnek, valamint a ruhatulajdonos izgatottan várja, hogy egy olyan ruhát viseljen, amelynek nincsen párja. Ezzel a ruha viselője is különlegesnek érzi magát. A puha tüll anyagból vagy organzából kialakított lépcsőzetesség, a gyöngyből kivarrt minták belengték a ruhákat egy leheletnyi érzékenységgel. Két személyes kedvencem volt. Az egyik egy a hagyományoktól eltérő menyasszonyi ruha volt, már csak hosszúsága miatt is. A második a záró ruha volt, melyen a gyöngyök kirakása tűzijátékhoz hasonlított. Persze, a többi ruha is vonzotta a tekintetet.













Finding your wedding-guest dress can be difficult, but what causes you more headache is finding a bride dress for the big day. Ioana Calin got the knack of creating special-made Cinderella wedding dresses. Hence there are a lot of girls out there dreaming of a royal wedding and wearing a princess bridal gown. Princess being mentioned, a lot of models wore crowns as accessories. The lace bodysuit was proof that choosing a gown is not a tradition anymore. If you are opting for being bold, you can always go for a solution with pants. The veil and the lace insert had a romantic impact. Over and above, if the embellishments were not enough, the long trails surely had a dramatic effect. At the end of the show, I was upset that the presentation was over because it brought up in me the times when I was addicted to wedding dresses.
*****
Ruhát találni egy esküvőre, amelyre meghívást kaptunk, macerás tud lenni. De, ami még nagyobb fejfájást okozhat az az esküvői ruha kiválasztása. Ioana Calin  az egyedi készítésű Hamupipőke ruhák mestere. Hiszen vannak lányok, akik egy királyi esküvőről és hercegnős ruháról álmodoznak. Ilyen hercegnős kiegészítő pedig nem más volt, mint a kis korona a modellek hajában. A csipke overál pedig bizonyíték volt arra, hogy nem szükséges a hagyományokat követni, nyugodtan válaszhatunk nadrág kialakításút is. A fátyol és a csipke berakások romantikus hatást keltettek. A ruhák dekorálását már csak a hosszú uszály tudta felülmúlni. A bemutató végén, kicsit elszomorodtam, mivel felidézte bennem a kiskori énem, aki rajongott a menyasszonyi ruhákért.










Seeing Luna Morgaciova's collection was a whole new experience, a mixture of her and the different art forms. The runway music, with Luna's voice, was specially recorded for the show. Not only her voice was part of it, but her paintings, drawings too. Art is a way of expressing herself, and she transforms art into something wearable. The articles of clothing were one-piece, with ruffles and wide sleeves. The only accessory were the gloves due to the intricate patterns, so dominating that there was no need of additional accessory. The hair was done up, in a messy bun, we likely see in old costume dramas.
*****
Luna Morgaciova kollekciójának bemutatója a művészetek különböző formáinak keveredése volt. A show zenéjét erre az alkalomra vették fel, Luna saját hangját hallhattuk. A ruhák mintájának rajzai, festményei szolgáltak. A művészet az egyik legkézenfekvőbb kifejezési forma, s ezzel a művészetet viselhetővé tette. A ruhák egyrészesek voltak, fodrokkal és hatalmas ujjakkal. A bonyolult minták pedig már nem is igényeltek különösebb kiegészítőt. Továbbá, a hajstílus engem személyesen a régi kosztümös filmekre emlékeztetett.









The final day ended with the Feeric Gala, the icing on the cake. It was organized in the old city centre of Sibiu, surrounded by venerable buildings that are photographed by tourists so many times a day. Only now the models were photographed, wearing the newest pieces created by Romanian designers. Thus, this was a great opportunity to meet Romanian brands.

Caresta presented us their bag collection. Instead of the LBD (little black dress), the little black bag (LBB) was in highlight. There were bags in all sizes, for every occasion.  Because let's be honest, black is a statement color you cannot go wrong with. And most importantly, always bear in mind to accessorize to impress.
*****
Szombat este a divathét végéhez érkezett, amelyet -a hagyománynak megfelelően- a Feeric Gala-val zártak.  A kifutót az óváros egyik terén építették fel, ahol nap mint nap több száz turista elsétál. Azonban most mindenkinek a tekintete a modellekre és nem a műemlékekre szegeződött. Ezen az estén romániai márkák ruhái kerültek bemutatásra, kedvező lehetőség helyi tervezők neveinek megismerésére.

Caresta  legújabb táskáit hozta el Szebenbe. Átmenetileg nem a jól ismert kis fekete ruha került a reflektorfénybe, hanem a kis fekete táska. A kiegészítők között minden alkalomra lehetett találni egy megfelelő darabot. Nem is kell bizonygatni már a 21.században, hogy a feketével képtelenség mellé lőni. És ami a legfontosabb: használj kiegészítőket, s ne csak másokat nyűgözz le, hanem magad is.






I feel like haute couture is that part of fashion, where we can speak less about the trends. Having a sigh of relief here!:) Each cut and color is in style. The only worry means to find THE ONE, the dress of your dreams. Right, girls? 

I had the pleasure of seeing dreamy dresses designed by Cielle Couture. Some people neglect their off-duty, every-day look, but at a black-tie party everyone wants to show his best side. The Cielle dresses are a good pick to make the guest's head turn: floral appliques in 3D, floral embroidery, feminine hems, and cuts.  Some gowns gave the feeling of wearing nothing but flowers. The models had their hair tied up so that everybody could see better the intricate embellishments.

I tried to enhance the best moments of the 11th Feeric Fashion Week, and I hope that you could take delight in my blog posts! Have a nice day and never forget to find some time to get inspired fashionwise! Bye, until next time! :)
*****
Úgy érzem, hogy a haute couture, bár a divatipar legexkluzívabb részét képezi, a legkevésbé igényli a trendekre való vonatkozást. Megkönnyebbült sóhaj itt! :)  Mindenik szabásvonal és szín divatos. Az egyetlen aggasztó dolog, a tökéletes ruha megtalálása, ugye?

Esélyem volt arra, hogy megcsodáljak néhány akár tökéletesnek is nevezhető ruhát, amelyek a Cielle Couture atelier-jéből kerültek ki. Vannak, akik a hétköznapi viseletüket elhanyagolják, azonban egy csokornyakkendős eseményen mindenki a sziporkázó oldalát mutatja. Cielle ruhái megfelelő választásnak bizonyulnak, ha azt szeretnénk, hogy utánunk forduljon mindenki: 3D-s virág rátétek és virágos hímzések,  nőies szegély- és szabásvonalak. Néhány ruha azt az érzést keltette, mintha csak virágokból állna. És hogy a díszítés még inkább közszemlére legyen téve, a felkötött haj jó megoldás, akárcsak a modellek esetében.

A bejegyzésekben megpróbáltam megragadni az idei Feeric Fashion Week utolsó két napjának legjobb pillanatait. Remélem, hogy sikerült és élvezettel olvastátok, esetleg csak néztétek a fotókat! Legyen szép napotok és ne felejtsetek el minden nap egy kis időt szentelni a divatból való inspirálódásra! :)










Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
Newer Posts
Older Posts

About me

About Me


Hi! I am a small town girl full of promises made for herself. This blog is one of them. I hope it will inspire you. Enjoy reading!

Follow Us

  • Bloglovin
  • facebook
  • Instagram

Categories

accessories art autumn back to school baking beauty blog blogger breakfast Budapest campaign decoration DIY fashion fashion week flowers haul holiday inspirational interview lifestyle new year outfit recipe review sightseeing spring summer travel winter zine

recent posts

Sponsor

Facebook

Blog Archive

  • ▼  2018 (12)
    • ►  September (2)
    • ▼  August (3)
      • Homes, stairs and balconies
      • Feeric Fashion Week #2
      • Feeric Fashion Week #1
    • ►  July (1)
    • ►  April (2)
    • ►  February (1)
    • ►  January (3)
  • ►  2017 (38)
    • ►  December (3)
    • ►  November (1)
    • ►  October (3)
    • ►  September (2)
    • ►  August (4)
    • ►  July (5)
    • ►  June (3)
    • ►  May (3)
    • ►  April (4)
    • ►  March (3)
    • ►  February (3)
    • ►  January (4)
  • ►  2016 (48)
    • ►  December (6)
    • ►  November (3)
    • ►  October (5)
    • ►  September (4)
    • ►  August (5)
    • ►  July (4)
    • ►  June (2)
    • ►  May (3)
    • ►  April (5)
    • ►  March (4)
    • ►  February (4)
    • ►  January (3)
  • ►  2015 (28)
    • ►  December (7)
    • ►  November (4)
    • ►  October (3)
    • ►  September (4)
    • ►  August (6)
    • ►  July (4)
Facebook Twitter Instagram Bloglovin

Created with by ThemeXpose