Belatedly,but here is the last part of my day in Sibiu.
We first visited the evangelical church and went up in the tower. There my kneecap was already aching because of climbing stairs , but it is still better than climbing up a radio tower. Patella or no, the view was mesmerizing. As we had an overview on the manhandled tiles, crumbling housewalls and in the distance outcropped of the fogg the peaks of Fogaras Mountainrange. Terraced houses were just like a mix of Portugal and Danish arhitecture. Luckily, the Bridge of Lies didn`t actually break under me, not that there was a reason, but it does exists an urban legend. At that time was hold the easter fair. There are always the most beautiful christmas and easter fairs organised. Before entering the three- storey building of Zara I made a visit to the Brukenthal Muzeum, within that I had a look at the Europian and Romanian Collection. The room guards said I could`t  take pictures but you know me... It really bothered me how many they were, because there wasn`t many precious art. Then there was that colorfully dressed woman with his child tugged after her mum and whom she explained things with strained interest. This little boy even stepped on my feet while his mother was explaining to him how a picture looks integrated from distance. Fortunately, the lightening was good nad the seats had the spirit og baroque. To my biggest suprise, I found two Pieter Bruegel pictures. Ok, who could miss his lilliputian elaboration? But I discovered  a Romanian painter too : Sava Hentia. Most of them were, however German. You had to pay a little if you wanted to visit the court of the museum. For the big nothing.
   Now I am going to retreat a bit from blogging because of term papers, but I hope I will start it with more zest. Have a nice week and good luck!:)
      Kicsit megkésve,de itt szebeni napom utolsó része, ami hótziher szebeniesre sikerült.:D
Először az Evangélikus templom tornyába mentünk fel, de itt már éreztem, hogy a térdkalácsom belefáradt a sok lépcsőzésbe. Persze ez még mindig jobb, mintha rádiótornyot kellene megmásznom.  Patella(térdkalács latinul :D) ide vagy oda, a kilátás meseszép volt. Ahogyan ráláttunk az idő által megtépázott cserepekre, a máladozó falakra és messze, egy ködfellegben kicsúcsosodtak a  Fogarasi-havasok ormai. Néha a sorházak színességükkel portugál és dán stílus keverékre hasoníltottak. Szerencsére - nem mintha lett volna ok rá-  a Hazugok hídja nem omlott be alatt, mert van egy amolyan hitrege ott. Éppen akkor adott helyet a városközpont az évi húsvéti vásárnak. Itt szokták tartani mindig a legszebb húsvéti és karácsonyi vásárokat. Mielőtt még átléptem volna a három emeletes Zara lábtörlőjét, még meglátogattam a Brukenthal Múzeumot, azon belül pedig a romániai és európai festészeti képtárat. Azt mondták nem szabad fényképet készíteni, de nem tudok a képtáraknak ellenállni, úgyhogy nyakaskodtam egyet. Viszont az eléggé zsenírozott, hogy olyan sok teremőrt volt, mivel nem valami világhíres képeket őriztek. Aztán meg ott volt egy színes néni a gyerekével, akit vonszolt maga után és kissé erőltetett érdeklődéssel magyarázott neki. S még le is lépett a kisfiú, miközben az anyukája épp  azt érzékeltette, hogy messziről a kép összetettségében nagyobb értelmet nyer. Szerencsére a megvilágítás nagyon jó volt, s az ülőhelyek is barokkosak voltak.  Legnagyobb meglepetésemre volt néhány Pieter Bruegel alkotás. Rögtön felimertem műveit,hiszen  ki menne el miniatűr pontosságával kidolgozott képei mellett? De voltak román festőművészek is, kiknek képei álmélkodásra méltóak voltak, pl. Sava Hentia. Fele viszont német származású volt inkább. A múzeum főépületének az udvaraiba való belépésért is kellett egy csekély összeget fizetni. A nagy semmiért.
        Most egy kicsit hosszabb időre visszavonulok a bloggolástól, mivel dolgozat időszak elé nézek. De remélem utána nagyobb lendülettel foghatok neki. Legyen szép hetetek és sok szerencsét a félévikhez!:)