The Budapest Photo Festival or BPF is a new initiative, turning to be organized every year from now on, in order the capital city to gain the label "City of Photography". Its exhibitions are accessible to a wide public (particularly by a little walk), there is a minor number where you need to pay an entrance fee. The scenes are differing from one another, there is the Istituto Italiano di Cultura,Turkish Cultural Center, Hungarian Olympic and Sports Museum, Szabó Ervin Central Library, as much big as small galleries, exhibition centres. I decided mostly to visit the smaller ones (just one, maybe two rooms), because they give me a comfortable feeling and they tend to be more special in a peculiar way for me. I think these aren't that sought and every visitor counts who makes the artworks items of interest. Indeed, in most of these galleries we were the only ones there.
      I don't how and where to start... Maybe right at the beginning. It was pouring all day, and in the previous one it was SNOWING (it's April or what). It couldn't turn me down, my desire of exploring new places is unquestiontable, still the rain hold me back from visiting everything I wanted. But at least, this way we couldn't wait to arrive to any of my targets or rather to a warm shelters with roof from the rain and cold.
     I tried to capture you my favorite corners, moments of my visit. Let me write a few words of each one. 
    The first one was entitled "REMAKE"  and there were exhibited black-and-white portraits of famous artists, from writers to actors. These photographs had a great intensity, contrasty, capturing each figure's powerful traits and glance.
    Ebben az évben indult útjára a Budapesti Fotó Fesztivál vagy BPF, évenkénti megjelenést tervezve ahhoz, hogy a főváros felvehesse a fotóváros címet. A kiállítások a nyilvánosságnak elérhető (kis sétával), kevés helyen kell belépőt fizetni. Minden helyszín más és más: van itt Olasz Intézet, Lengyel Intézet, Török Kultúrális Központ, Magyar Olimpiai és Sport Múzeum, Szabó Ervin Fővárosi Könyvtár,  nagyobb és kisebb galériák egyaránt. Úgy döntöttem, hogy a kisebbeket (egy-két termes) részesítem előnyben, mivel sokkal otthonosabbak és különös módon kivételesebbek számomra. Szerintem ezek iránt nem is olyan nagy az érdeklődés, pedig minden látogató számít, hiszen ők teszik a munkákat az érdeklődés tárgyává. Valóban, ezeken a helyeken legtöbbször csak mi voltunk az egyedül.
     Nem is tudom hol és hogyan kezdjem...Talán a legelején. Egész nap esett az eső, előző nap pedig hullt a HÓ (április van vagy mi). Nem tudott elkedvteleníteni, mivel az új dolgok felfedezése iránti érdeklődésem megkérdőjelezhetetlen, habár az eső miatt nem sikerült eljutnom minden betervezett helyre. De legalább alig vártuk, hogy elérkezzünk minden helyszínre, melyre egyfajta tetős menedékként tekintettünk az eső és hideg elől.
    Megpróbáltam a látogatásaink kedvenc sarkait, pillanatjait megörökíteni. Csak néhány szót hadd említsek meg mindenikről.
    Az első címe REMAKE volt, ahol fekete-fehér portrékat tekinthettünk meg ismert emberekről, íroktól színészekig. Erőteljesek, kontrasztosak voltak a fotók, megragadva a figurák vonásait, pillantását.

REMAKE – Krzysztof Gierałtowski fotókiállítása a Lengyel Inézetben

Instax-Deák Erika Galéria

    My personal favorite was the "Instax", just on the corner, not that far away from last gallery mentioned.  These days polaroid cameras relive their time, they are again fashionable after fifty years or maybe they have never been out of fashion ever. There is something magical about them, you cannot photoshop them and they reflect the actual, bare reality. Some artists used them as an alternative way to tell a story, others as pieces of a color spectrum or even as postcards.
    Our following stop was the "Recognition" of Szymon Roginski and Milan Racmolnar in  the Platan Gallery. The pictures looked like the artists were taken by some aliens, ufos.:D Peculiar lights here and there, planets, the universe, quirky shadows and so on. In point of fact, their concept was to reveal a world met in sci-fi movies, that excites you and raises your sneaking suspicion.
    Our last stop in this blogpost is the K11 Gallery, where we visited two exhibits. One was called Nellys by Tamás Schild , who featured details from the life of a gypsy family, an often used theme here in Eastern Europe. But the little girl with white wings literally looked like a little angel in the setting sun's light. The other one was by Attila Adorjáni, the photos looked like those posted on Facebook and next to each a quote cited from Kiss Péter. Mum really enjoyed these quotations, I think those were much more touching than the pictures themselves.
    This is for today, but I am cheking in in a short while with the second  part of my journey. Hope you liked this little virtual trip with me and have a nice day!:)

Schild Tamás: Nellys

RECOGNITION – Szymon Roginski és Rácmolnár Milán kortárs fotóművészeti + LATARKA