Photodiary from Cluj
The other day I logged in my inbox, and besides my usual Bloglovin newsletters, there was waiting for me an e-mail sent by an unknown individual. I won't reveal his identity, but I hope that he is reading this. The e-mail had arrived weeks ago, but I never expect to get anything on my blog's e-mail. I cannot name it as a fan mail, but the positive feedback is always showering me with happiness. My surprise was even bigger when I saw that it had been written by a boy. This is one of the things that make me sacrifice a few hours each day to my blog. :)
*****
A napokban beléptem a blog postafiókjába és mivel a Bloglovin-os hírleveleken kívül nem igazán szoktam kapni egyebet, most sem számítottam másra. Azonban, ott volt egy, nem Bloglovin-os, ismeretlen névvel rendelkező feladó, akit most nem fogok felfedni, de remélem, hogy ő is olvassa ezt a bejegyzést. Az e-mailt már hetekkel ezelőtt kaptam, s innen is látszódik, hogy nem szoktam belenézni abba a postaládámba, mivel nem reménykedek újdonságokban. Minden bizonnyal túlzás lenne ezt rajongói levélnek nevezni, de minden alkalommal nagyon jól esik a pozitív visszajelzés. Még nagyobb meglepetést okozott, hogy az üzenetet fiú írta. Na, az ilyen dolgok bírnak rá arra, hogy a mai napomból is áldozzak néhány órát a blogra. :)
I decided to start a new blogpost series, a photodiary with longer or shorter narrations. In the first episode I am bringing to you photos from Cluj Napoca's streetlife. I cropped a few pictures, I gave a pink background to one of it and I mixed the pieces of a picture, very similarly to a puzzle.
Although the weather was gloomy, different styles and genres were mixed on the streets. I'm talking not only about people, but about architecture as well, seeing modern buildings near sooty chimneys. This is what I tried to show you on my pictures.
On one of the forenoons, I went on a walk to take a few street photos of places burnt into my memory, when we were heading to our accommodation. I mostly liked the graffities, for instance: What do you do in an apocalypse?, Vandal by Nature, Artist by Work ,but there were some others filled with political meaning too. A good deal of this wall art repeated itself here and there, but only in that quarter.
*****
Úgy gondoltam, hogy egy új bejegyzéssorozatot indítok, melyben a fotónaplóm fogom rögzíteni rövidebb-hosszabb narrálással hozzá. Az első ilyen naplóm képei Kolozsvár utcáin készültek, színtelenül borús napokon. Néhány képet felvágtam, van amelyik rózsaszín hátteret kapott, míg egy másik képdarabjait összekevertem. Pont ez az összekeveredés volt jellemző az utcákon uralkodó stílusokra is, s itt nemcsak az emberekre gondolok, hanem a házak építeszeti stílusára, mivel voltak modernebbek, de megfeketedett kéményűek is. Ezt próbáltam néhány kép erejéig is megörökíteni.
Egyik délelőtt elmentem néhány utcafotót is készíteni a szálláshelyünkhöz útbaeső helyekről, sarkokról, falakról, amelyeket már akkor kiszemeltem, amikor először elmentünk melletük vagy inkább ők mentek el melletünk. Leginkább a falakon levő feliratok tetszettek, mint például: Te mit csinálsz az apokalipsziskor?, Vandal by Nature, Artist by Work , de voltak politikai töltetűek is. Sok ezek közül meg-megismétlődött a házfalakon, de csak abban a kerülteben láttam őket.
Egyik délelőtt elmentem néhány utcafotót is készíteni a szálláshelyünkhöz útbaeső helyekről, sarkokról, falakról, amelyeket már akkor kiszemeltem, amikor először elmentünk melletük vagy inkább ők mentek el melletünk. Leginkább a falakon levő feliratok tetszettek, mint például: Te mit csinálsz az apokalipsziskor?, Vandal by Nature, Artist by Work , de voltak politikai töltetűek is. Sok ezek közül meg-megismétlődött a házfalakon, de csak abban a kerülteben láttam őket.
I hope you liked this new type of blogpost and if you happen to be wandering on the internet next week, peek in for a new blogpost! :)
*****
Kolozsvár tele van beülős helyekkel, Romániában a közé a kevés város közé tartozik, ahol akad legalább egy újhullámos kávézó. Az utcák hangulatos teázóktól, kultúrlokáloktól, bistroktól és puboktól nyüzsögnek. Ilyen szinten én a szombati napom gofrizással kezdtem a Litchinél, ahol a csempepadlóborítás olyan igazi #fromwhereistand volt. Itt elvitelre vettem nutellás wafflet és elégedetten jelenthetem ki, hogy kiálltam a próbát,s vacsoráig egy falatot sem ettem belőle. :D Vacsora után pedig néhányan elmentünk egy Cocktail Lab Bistro nevű helyre, ahol még az is megszeretheti a kémiát, aki egyébként, ha teheti, elmulasztja ezt az órát. Az italokat kémcsövekben, főzőpoharakban és bunsenállványokkal szolgálták fel. A falakra képleteket firkáltak, az asztallapon röntgenképek voltak és a mosdó periódusos rendszerrel volt kitapétázva. Nem volt olyan ijesztő, mint ahogyan hangzik. Így mindannyian töltenénk a szombat estéinket kémiázással.
Remélem, hogy tetszett ez a kissé újabb típusú bejegyzés és ha netalán a neten erre sétáltok egy hét múlva, nézzetek be egy újabb bejegyzésért! :)
1 megjegyzés
Love your pictures!!
ReplyDeleteJennifer
Effortlessly Sophisticated