Her Little Promises

       We had to spend a few days in Budapest and  hardly ever can I  miss out such things like special Halloween donuts, so I went to the Donut Library. I am not a big Halloween fan, but if this feast is as loveable as these doughnuts then I will start to celebrate it. The interior of the shop is very homey and modern, I would hang on the walls at home the lamps.Additionally, they have a lot of good-looking (as much as a meal can be), colourful, multiflavoured donuts. I bought Mummy and Frank and they made my day, indeed.
        Have a halloweenish day! Bye, bye!

       The title of this blogpost might be equivocal, because I haven't written a cookery book with my own recipes, I'm just collecting some. These recipes get into this book if they prove to be successful during my experimenting. For example, I had baked three times pie before I succeeded. First, I try out the basic recipes, then I add new ingredients,condiments, I look for new versions, and I choose from these the best ones.
       You should ask me why I do all these things, though my mum always bakes for me. This is it, I have to stand on my own feet even next the oven. Meanwhile it became sorta entertainment and escapism for me. And this process is better with the special book I write in. Unfortunately, it is quite expensive ( it was a present), but when I hold it in my hands it feel like it is a chronicle, a chroncile of my collected recipes.
       Have a nice day and bake something if you have time, but without getting things floury around you!:D
       A bejegyzéscím lehet félreérhető,kérdéses, mivel nem egy saját receptekkel teli könyvet írok, amit sok szerencsével sem adna ki egy kiadó, hanem csak recepteket gyűjtök össze. Ezek a receptek csak akkor kerülnek bele, ha beváltak, ami kísérletezések útján derül ki. Például, háromszor sütöttem pitét, mire a sikeres változatot/változatokat beleírtam. Először az alaprecepteket próbálom ki, majd hozzáadok ezt meg azt, utánanézzek más változatokank is, majd ezek közül is az eredményesebbek bekerülnek mindenik recept lábjegyzékéhez vagy külön.
       Rákérdezhetnétek, hogy ezt miért is teszem, mikor Anyu mindig készít nekem sütit. Éppen ez az, lassan a lábamra kell állnom a sütő mellett is.Közben egyfajta kikapcsolódás is lett a számomra. Az egész folyamatot pedig az teszi még jobbá, hogy egy ilyen különleges könyvecskébe írok. Sajnos egy ilyen ára nem a legalacsonyabb, de amikor a kezedben tartod, olyan mintha egy krónika lenne, az én receptjeim krónikája.

   I find it freakish that I have been feeling the arrival of the Fall only since this weekend when I had the pleasure of roving around the city of Nagyvarad (Oradea) for more than two hours. It came to light that I enjoy rambling around and discovering new places alone, but this doesn`t mean that I don`t like somebody`s company, not at all. I didn`t plan this walk, it was spontaneous. I was justing walking down the pedestiran street in the city centre and sometimes I went astray it intentionally when I saw a beautiful or peculiar building in a side-street. This is how I get to the promenade of the Kőrös. I tried not to walk away from the only street I know, so I did not walk all the way along the riverside. I found there a little flower shop pavilion, the first moment when I have realised we are in Autumn.
    Elég abnormálisnak tartom, hogy csak ezen a hétvégén éreztem meg az ősz megérkeztét, amikor lehetőségem volt rá, hogy bandukoljak több mint két órát Nagyváradon. Fény derült saját magamban arra, hogy szeretek kódorogni egyedül, de ez nem azt jelenti, hogy nem örülnék valaki társaságának. Nem terveztem meg ezt a sétát, elég spontán volt. A fő sétálóutcán mentem végig és néha szándékosan betértem a mellékutcákba, ha megláttam egy-két impozáns építményt. Így kerültem a Kőrös partjára.Próbáltam nem messze kerülni az egyetlen általam ismert utcától, ezért nem sétáltam végig a folyóparton. De találtam ott egy kis pavilon-virágüzletet, ami megerősítette benne az ősz érzetét.
   I like the way how the architecture was so diverse, I saw even some Renaissance traits.
   Nagyon tetszett a város építészete sokszínűségében,még néhány ház homlokzatán reneszánsz stílusjegyeket is véltem felfedezni.
     I sneaked in some courtyards... just to make it clear the door was not shut, so I did not break in. My dreamhouse is the one with outside balconies in the inner yard, so I couldn`t stand not sneaking in. There was the place where I snapped a perfect #fromwhereistand pic. Not just the floor was pretty, but the wall in the corridors as well. I feel so sorry for these places that are sinking in time and falling apart.There were a lot of interesting doorways and some of them reminded me of the rococo traits.
 So many interesting places, corners to see if you walk with your eyes open wide.

       Finally, I visited also not intentionally, some tourist attractions, such as some churches and the Fekete Sas (Black Eagle) Palace, which reminds me of a miniature Gallerie Vittorio Emanuele, from Milano.  The last pictures show the garden of a church and they gained my attention with the sculptures in the middle of exotic lool-alike plants in October.
The funny thing about the city centre was that it does and does not existed pedestrian crosses at the same time, like there were signs, but no painted zebras and you had to pay attention to the traffic, I`m referring to the cars and the tram. I did not want to be the victim of an accident so I tried to be extemely alert.
         So this is for today, but this weekend we are shooting for my next post some autumnal outfit photos and cannot wait to show you them!:)
         Végül pedig meglátogattam néhány turisztikai látványosságot, templomokat és a Fekete Sas Palotát, amely olyan mint egy kisebb Gallerie Vittorio Emanuele, Milánó Erdélyben kis túlzással.Az utolsú képek is egy templom kertjében készültek és valamiért nagyon magával ragadott a látvány: a szobrocskák októberben az egzótikusnak nevezhető növénykék között.
 A főtéren az átjárókkal kapcsolatban az volt az érdekes, hogy létztek is meg nem is egyidejűleg, mivel voltak kitéve táblák, de nem volt zebra festve. Így az átkelőknek figyelniük kellett a kocsikra és a villamosra. Én elképesztően izgultam, nehogy baleset áldozata legyek.
          Ennyi lenne mára meg az elkövetkezendő napokra, de a hétvégén készítünk őszi szettes képeket és már alig várom, hogy megmutathassam nektek őket!:)

        During summer I came into some patches and while I am really big fan of pop-art they really fit me. On the other hand, since last summer pathes have emanated from the runways. They are all over, on bags, on shoes and on my denim jacket. I got these patches from Bershka and the omlette badge from the Topshop, from Prague.
The only thing you need is an iron and baking paper or clothes, but if you like you can sew them. I saw pathes like this in Sputnyik shop, Stradivarius, C&A and Pull and Bear.
         Hope you like it and see you next time!:)
       A nyár folyamán szert tettem néhány úgynevezett foltra és mivel kedvelem a pop-artot, úgy gondolom, hogy még azonosulni is tudok velük. Máskülönben tavaly nyár óta a foltok elözönlötték a kifutókat. Rajta vannak táskákon, cipőkön, na meg az én farmer dzsekimen. Ezeket a Bershkában vettem, de ettől függetlenül láttam még a Sputnyik shop, Stradivarius, C&A és Pull and Bear boltokban is. A kitűző a Topshopból van, Prágából.
Az a néhány dolog is amire még szükségetek van: vasaló, sütőpapír esetleg rongydarabok.
       Remélem tetszett ez a rövidke bejegyzés, hamarosan olvashattok majd valami újat is!:)

  I know this title in not the most original one, it was just a strong impulse or emotion and so it is this whole blogpost, because taking these photos was a spontaneous idea and seeing the result I was aware that I kinda like it. It doesn`t have any fashion purpose, as you can see my outfit, the accent is on the surroundings.
   The pictures were taken is July, when the sun should have been bombing us with warm sunbeams. Owing to way-out weather, the place was empty, even the scone shop was closed. It was dreadfully cold outside and the wind was blowing. We went up in the slide`s tower and we peered over the swimming pooles. It was an interesting experience and quier place at first tought to take photos. I didn`t really like the arctic blue, but writing this post I got used to it.
  I hope you liked my post and if yes come back next week to see my following post and if not come back too, because it might be the one you would like!:)